august

Sziasztok!

Talán, ha egy képpel kezdem, megenyhítem a fagyos szíveket, amiért így elhanyagoltam a blogot. Ne haragudjatok, igazából türelmem nem volt hozzá, ill. túl sok dolgot írhattam volna le, amit (utólag biztos nem bántam volna meg, de ha feljöttem volna, mindig emlékeztetett volna arra, amit nem akarok). 

Szóval, a nyarat szerencsésen átrajzoltam. Voltak megrendelések, azokat nem mindet digiztem, néhánynál annyira kevés volt a határidő, hogy még postára adás előtti fél órában is azt csináltam.

Ez a lepkés kis pihentetés rajz volt a babák-családi képek között. Mutatok róla még két képet:)

Viszem kiállításra majd, noha ajándéknak készült. Lesz egy párja is, valamikor. Mérete A/4, sárga kartonra készült.

Mutatok a megrendelésekből is valamit, ha már említettem:

Egy hét részes sorozat első három darabja, mind A/4-es méret. Azóta elkészültek, sikeresen meg is érkeztek a gazdájához:)

Nem volt unalmas az elmúlt két hónap sem. Rosszakaró levéltől kezdve, kiállítási lehetőségen át, tegnap még egy szülinap is belefért és a többi...

Ez pl a kiállításra készült, ha emlékeztek, ennek már van egy párja régebbről:

A/3-as méret. Kostovától már itt szintén említettem a Hattyútolvajokat. Na, végre sikerült megszereznem az első regényét is, A történészt. Stílusában hozta az elvárt terjengős Kostovát, maga a téma nem nagyon hatott meg, DE a tudományos megközelítése annál inkább. Szerintem évekig járta az elfeledett levéltárakat Románia, Magyaro, Töröko., Bulgária stb.... helyein, hogy lemásolhasson szövegeket és felhasználhassa a Karóbahúzóhoz. Igen, vámpíros sztori, de szerencsére semmi tvájlájt szaga nincs, sőt, azt kell mondanom, hogy a tinik és vámpírsztorik kedvelői között biztos nem lesz siker, kerüli a hatásvadász húzásokat. Ezért is bírtam elolvasni.

Kaptam egy kiállítás lehetőséget is, az első (és eddig egyetlen), amit nyugodt szívvel mondtam vissza. Szerencsére augusztusra elígérkeztem közelebbi helyre, több képpel. Mikor jött a felkérés, gondolkoztam hogyan oldjam meg, egy rajzos baráttól kértem hallgatási segítséget, aki rögtön tántorított is el, mutatott néhány oldalt és kommentet attól, aki kérte a képeket. A legkevesebb, h azt írom, ledöbbentem teljesen. Nem hittem el, tegnapig, h ilyen létezik és tényleg tőle származnak a bejegyzések (amiket nem szeretnék közre adni, a bloghoz méltatlan lenne, még úgy is, h folyton háborgok és néha kritikán aluli a megnyilvánulásom). Tehát tegnap, szerintem várta, hogy szülinapom legyen és úgy mart belém, vagyis volt rá próbálkozás. Mivel reggel már úgy keltem fel - s ezen 24 óra elteltével sem akarok változtatni -, h megszüntetek nagyjából minden kapcsolatot rajzos oldalakkal, mert amennyi szemetet, irigységet onnan kapni, látni, nem hiányzik. Mostanra már nevek nélkül tudok munkákat összekapcsolni alkotókkal, szelektív lesz a látásom facén is. A ráérős rosszindulatra nincs szükségem, egy nyugodtabb évet akarok most magamnak ilyen téren, s már említettem, egy-egy kiállítás nem igazán tud olyan szinten meghatni, hogy bárkinek is a seggnyalója legyek egy életen át hálából. Arról nem is beszélve, h az örökös másolat VS kreatív elme harca már olyan szinten lerágott csont,h az említésére falat tudnék akarattal bontani. Nehéz lehet megérteni,h a megrendelésekkel nem a kreatív elmédet szolgálod, hanem a számláid rendszeres befizetését... erre nem is szánok több szót.

Foglalkozom a magam dolgával, saját oldalammal és azzal a néhány alkotóval, akikkel tényleg érdemes. A többit pedig meg se fogom látni idén. Meglátjuk egy év múlva mennyire lesz ez a taktika sikeres:)

Hamarosan pedig KV koncert Pesten!!!! Remélem tudok menni, aznapi dátum rémlik valami miatt, de jelenleg lövésem sincs,h mi miatt... remélem nem valami visszavonhatatlant ígértem valakinek, tuti kiszaladok a világból.

Jók legyetek, valamikor jövök még:)
Ena

Éjszaka a kisvárosban

Sziasztok!
Kisvárosom egy éjszakáját fogom bemutatni, h érezzétek, miért vagyok oly' mérhetetlenül büszke lakóira, azok önzetlenségére és messzemenő szeretetére.

A nő a 18. század társadalom tükrében (Amanda Foreman – A hercegnő című életrajzi könyve alapján) /szakdolgozat

1. Bevezetés

Szakdolgozatom témájának választásában döntő szerepet játszottak azok a szemináriumok és kurzusok, ahol a 17–18. század kosztümös filmjeiről, művészetéről és a kor életszemléletéről esett szó. Érdeklődve figyeltem az egymást követő korszakok meghatározó diskurzusait, a változásokat implikáló erőket, amik az emberek gondolkodására és mindennapjaira is hatást gyakoroltak. Ez a távoli múlt bizonyos vonatkozásaiban (például:  hétköznapi élet, társadalmi nemi struktúra és intézményei, irodalom és társművészetei) megmutatja különleges szépségét és izgalmát.

Dolgozatomban kiemelkedő szerepet kap Amanda Foreman A hercegnő című életrajzi regénye, amely a 21. század értékrendjével közelíti meg a 18. századot, a mai értékeket, normákat magyarázza bele egy olyan világba, ahol a szeretet teljesen mást jelentett, mint ma. Éppen ez a különös értelmezői helyzet mutathatja meg számunkra a 18. század idegenségét, amit Amanda Foreman nem tud elfedni. Ma szeretet alatt a másikkal való együttérzést, megértést érthetjük, a Foreman által elemzett korszakban ez a gyengeség jele volt, amely érzés gyengeségét és múlandóságát tekintve nem lehetett rá építkezni.  A regényes életrajz szerzője pszichológiai perspektívából értékeli Georgianát, és ezzel egy időben magyarázza is cselekedeteit olyan formában, hogy az a mai olvasóban együttérzést váltson ki az asszony iránt. Ezzel akarja védeni őt, tévedéseit pedig olyan módon magyarázni, ami belőlünk megbocsátást vált ki. Georgiana hamar szembesült a ténnyel, hogy férje igényeit képtelen kielégíteni, nem tud fiút adni a hercegnek, beteges játékszenvedélye pedig adósságokba kergeti. Noha meghatározója a Whig pártnak, nőként csupán kiegészítője lehet a férfiak által uralt világnak, s itt is csak alárendelt szerepben létezhet. Barátnője és bizalmasa, Lady Elizabeth Foster (a későbbiekben Bess) viszonya Georgiana férjével megmutatja a szerelmi háromszögek és a szeretők intézményének elfogadottságát a korabeli társadalomban. Ezzel egy időben mutatkozik a függési kényszer is a herceg, a hercegnő és Bess között, ami a regény végével sem látszik oldódni. Georgiana fiúgyermek utáni vágya mellett láthatjuk, milyen módon élik meg az anyaságot a gyermeküknek életet adó asszonyok, ha a babát maguk mellett tarthatják, s milyen kapcsolatot ápolhatnak azokkal a gyerekekkel, akik nem a törvényes házasság keretein belül fogantak. A regényben hangsúlyozott szerepet kap a divat, melynek meghatározó alakja a hercegnő, ötleteivel és újításaival. A muszlinruhát például ő hozta divatba Angliában francia hatásra, ahogy a történeteket elbeszélő miniatűr tárgyak merész beépítése a méteres hajkoronába is nála mutatkozott először. Terhessége alatt testvérével kísérleteztek az állapotos nők mindennapi viseletét átformálni. Színdarabok, versek, álnéven női sorstörténeteket feldolgozó írások szintén köthetők a hercegnőhöz.

A közösség véleményét nagyban formáló újságok kedvelt témája a hercegi család, s Foreman könyvének lényegi sajátsága, hogy ezekből a cikkekből és a magánlevelezésekből bőségesen emel be részleteket, majd azokat magyarázza szubjektív hangvétellel, keserűségben, magányban és meg nem értettségben mutatva meg női szereplőit.

Írásom középpontjába a szerelemről való gondolkodást, férfi és nő viszonyát, magának a nőiségnek a megélését állítom. Számot vetek a 17–18. századi családalapítás hagyományával, az anyaság és a feleség szerepének megélésével, ismertetek olyan udvarlási szokást, amire egy egész kultúra épült, művészeti ágakat, amik e hagyományt őrzik és kiszolgálják, társadalmat, amiben nő és férfi szerepe meghatározott struktúrában létezik, és szerelemfelfogást, amit a korunkbeli ember olykor megmosolyogva, olykor megdöbbenve figyel.

Michel Foucault történeti áttekintő írása, A szexualitás története I. – A tudás akarása olyan átfogó képet ad a 17–18. század intimitásának őszinteségéről, ami számot vet a bujaságban megélt gyönyörről, a hatalom irányítási kényszeréről, ami kontroll alá kívánja vonni intézményi rendszereivel az élvezeteket. Ebben az időszakban összetett szerelemértelmezés uralkodik, ami a franciáknál bontakozott ki a galantériában, a plaisir és az amour sajátos fogalmi keretében. Mindezekkel párhuzamban fogom vizsgálni, hogy milyen Franciaországból indult tendenciák honosodtak meg Angliában, s azok milyen irányt vettek az angol társadalomban. Ehhez lesz segítségemre a Niklas Luhmann Szerelem – Szenvedély (Az intimitás kódolásáról) című kötete, ami a szerelmet irányító tetszés művészetére, a hódításokra, és a viszonyok jellegére mutat rá.

A szerelem és házasság nem feltételezik minden esetben egymást ebben az időszakban. A házassági berendezkedés fontossága, a közösség előtt megélt férj- és feleségszerepek a nemiségben és utódnemzésben teljesednek ki. Látni fogjuk, mennyire meghatározó lesz a fiatal lányok nyílt bemutatkozása a társadalomban és az első bálozás intézménye, hogy a későbbiekben a családjuknak, és önmaguk számára hasznos házasságra tehessenek szert, a kérőkkel nyíltan folytatott egyezkedések, rang és anyagiak figyelembe vételével. Claude Dulong könyve, A szerelem a XVII. században dolgozatom ezen fejezetéhez ad segítséget, illetve a már említett Amanda Foreman – A hercegnő című életrajzi regényének elemzése, amelyben egy szerelmi házasságra tett kísérlet, majd annak teljes bukása jelenik meg. Liktor Eszter – A testre vetett tekintet tanulmánya átfogóan láttatja a szépség kultuszát, valamint a házasság és anyaság szerepkörének megértéséhez is hathatós segítséget fog nyújtani.

Az anyaság megélése erőteljesen köthető a házasság intézményéhez. Ezáltal bontakozik ki egy nő mind nőiségében, mind pedig a társadalom és férje oldalán betöltött szerepében. A terhesség és a szülés, illetve a csecsemőgondozás a korabeli orvostudomány és emberkép perspektívájából is sajátosan körvonalazódik, amely témák elemzésemben is meghatározók. A gyerekek nemükből adódóan eltérő neveltetése alapvetően hat a 18. században a szocializációban, amire Rousseau és Locke neveléselméleti elvei a felvilágosodásban különösen erős hatást gyakoroltak, s amelyek mentén Amanda Foreman Angliában játszódó életrajzi regénye is jól olvasható. Elisabeth Badinter A szerető anya írása pedig olyan átfogó tudással segíti majd munkámat, ami az anyai szeretet megkérdőjelezett ösztönjellegére mutat rá.

Végül összegzem, hogy mindezek milyen módon jelentkeznek az eltérő művészeti ágakban, mint például a botrányirodalomban, a festészetben a zsánerképek műfajában, vagy éppen a végletekig menő karikatúrákban a korabeli újságok világában.

Ál(lo)amvizsga

Sziasztok!

Régen jelentkeztem, bár mentségemre szóljon, akkor rajzzal jöttem :)

Szeretném minden barátommal, ismerősömmel, jó és rossz ellenségemmel tudatni, sikeresen leállamvizsgáztam!!! A szakdolgozatom jeles, államvizsga jeles, innentől pedig egy hétig a hűtött borom mellől jelentkezem esténként. (nem szeretem a pezsgőt, de lesz bontva az is, mégiscsak megérdemlem)

Hazafele jövet, jónéhány pohárka bor után, késő éjjel, mégis hiányérzetem volt. Talán a stressz tette, az azt követő megnyugvás, a bor, a lányokkal töltött nap személyesen vagy telefonon keresztül, anyukám hangja a telefonban, aki még nálam is jobban félt, elsírtam magam. Két óriási hullámvölgyem volt az egyetem alatt, mind a kétszer passzívra akartam tenni magam, de aztán mégsem tettem és örülök neki. Bár az utóbbi annyira elszívta minden erőm és időm, hogy nem tudtam máshogy megoldani, mint néhány tárgy átcsúsztatását kivitelezve  tavaly ilyenkor Köszönet azoknak a tanároknak, akik emberileg hozzájárultak ahhoz, hogy ez ne jelentsen több gondot a kelleténél. Tudom, hogy ezt nem olvassák, miért olvasnák... de akkora köszönet jár azoknak az orvosoknak is, akik figyeltek rám és lehetővé tették azt, hogy ott lehessek a barátaimmal, velük élhessem át a szakdolgozattal járó problémákat, a gyorsított menetben lepörgő vizsgákat, a halálra paráztatott államvizsgát. Azokkal lehettem, akikkel szerettem volna az utolsó pillanatokat is átélni. Bármilyen csodánál többet ért ez nekem. Azokról a barátokról beszélek most, akikkel valahogy sikerült az első napokban összefutnom az Aud.Max-ban beiratkozáskor, akikkel a szerk.specen botlottunk egymásba (már ezért megérte felvenni-ha másért nem is-). Mindenkinek kívánok ilyen barátokat, mint amilyeneket én nyertem, jobb ember lettem, ez teljesen biztos A sok buszozást, órák közötti beszélgetést, büfézést, könyvtárazást, kávézást, mignyon vadászatot, tárgyfelvételt, zh-ra készülést, vizsgákra hangolást, kolis-albérletes szülinapozást, együtt sütést-főzést-vásárlást.... mindent megőriztem magamnak. Benneteket :)

Hazudnék, ha azt írnám, minden tanárt a szívembe zártam. De hogy némelyiket megkedveltem, nem is... inkább megszerettem. Olyan szerethetővé tudták tenni önmagukat (még mindig tisztelet a kivételnek), hogy azzal kicsit a tárgyat is elfogadtam, bármennyire is hülye voltam némelyik részéhez.

Lehet teszek fel a szakdogámból részleteket, én nagyon szeretem a témát és mondanom sem kell, a témavezetőm is úgy lett választva, hogy abból sírás ne legyen. Túlteljesítettem (írásban), mint amire számoltam, hála neki.

A legnagyobb köszönet természetesen anyukámé, bármekkora klisének is hasson. Lehet,h én ültem le, én seggeltem be és mentem el vizsgázni és ezért lett meg idővel minden, de ha nincs az a támasz és megértés, amit töretlenül adott nekem, biztos,h elvéreztem volna. És persze apukám, aki mindig eszembe jutott, amikor azt hittem, nem lesz ez így sehogyse jó. Az utóbbi napokban rengeteget álmodtam vele, tudtam, hogy nem lesz baj a héten. Olyan nagyon büszke vagyok rájuk, hogy megtanították, milyen is embernek lenni, küzdeni és nem feladni. Hogy bármekkora is a fájdalom, amit érzek, az el fog múlni, csak szorítsam erősen a fogam. Bárcsak itt lett volna, hogy lássam az elégedettségét. De majd holnap viszek neki virágot, most nyílik a rózsája :)

Oh, és természetesen a hagyománynak sem tudtam ellenállni, a szökőkutas pancsoláson is átestem :D Imádnivalóan jéghideg volt a víz, kavicsos az alja, és algás, h szörfözni tudjak. Mennyei érzés volt, aki egyetemet választ mostanság, és még nem tudja mit és hol, szívből ajánlom a Debreceni Egyetemet. (természetesen a magyar szakot, ha már haza is beszélhetek) A szökőkút államvizsga után felbecsülhetetlen :) Néhány kép bizonyíték gyanánt:

Jövök majd rajzokkal, szépen sorjában, ahogy felvettem-veszem a megrendeléseket. (Igen, mostantól jöhetnek) 

Továbbra sem hiszem el, h ez a valóság, s nem pedig egy álom, én pedig az első éves tárgyaim egyikére készülök éppen vizsgaidőben :)) Lehetőleg nyelvészetből valamire, fájjon csak jobban a szívemnek :D

Csóközön minden kedves barátnak, ismerősnek, aki őszintén itt volt velem az évek alatt. Azoktól pedig, akik emberileg meghasonlottak kérném, takarítsák át a blogokat követő listájukat, és töröljék a Rule-E-t. Kölcsönös szívesség, én se olvasok mást, vagy kelleténél több (bulvár)szemetet, más se olvassa azokat a gondolatokat, amiket azoknak szánok, akiket tényleg becsülök, netalántál kedvelek. Sokakkal ellentétben, én nem tudok második esélyt adni, ha csak nekem nem hiányzik az ember. Önző dolog, de részemről belefér.

Jó nyarat, vizsgázóknak kalappal!

Tears of swan

Sziasztok!
Sok dolog eszembe jut erről a képről most. A skála egészen a pozitív és a negatív tartományokban mozog. Szinte pillanatról változik. A hattyú valamiért nagyon követ, még rá kell jönnöm, vagy megérnem ahhoz, hogy tudjam, miért. 

A rajzról: 

A/5-ös méret (szörnyen nehéz volt ilyen kicsiben egy ennyire mozgalmas képet rajzolni, én saram, legközelebb okosabb leszek). Fabriano offset 240g. Most nem felejtettem el megnézni, kábé két éve ígérem ezt is, közben a papír, amit használtam már nincs forgalomban sem.

Ceruzák: Milan 2B, Lyra 5B, rotring.

Na igen, a Kostova könyv befigyel. Akartam egy külön bejegyzést szentelni a könyvnek, miután elolvastam, de túl sok dolog kavargott bennem, igazából még most is. Annyit azért tudok, h baromira túlírt, 700 oldal, de a feléből is ki lehetett volna hozni. Ezen a problémán átlendülve viszont egy nagyon érdekes, izgalmas könyvet kapunk, előnyben a művészeteket (festészet-impresszionizmus) kedvelők. A történet két szálon fut, múlt és jelen, de mindkettőben azt taglalják, h miről is kell lemondania egy művésznek ahhoz, hogy Művész lehessen. (vagdalkoznak ezzel a titulussal manapság sokan, bután) Szóval, ajánlom a könyvet, akik kicsit át akarják élni, mi vezethet egy tehetség összeomlásához (szellemileg), miközben a tökéletességet hajszolja, s az impresszionisták köréből is kapunk egy kis melankolikus színfoltot Manet és társai által. A lényeget pedig direkt nem írom le, itt olvashattok picit többet róla.

A referencia, mint látható, elég aprócska... pedig ezt egy háttérképnek is el tudnám viselni.

Hamarosan államvizsga, hazudnék, ha azt mondanám, nem izgulok miatta. Szokás szerint szétparáztatom magam, tegnap este kezdtem el igazán a hadműveletet (mert a magam ellenségének jó lenni, úgysincs használható ellenségem kellő mennyiségben). A mai program valószínűleg a nyugtatás, nyugvás és minden olyan, ami a kiegyensúlyozott lelkivilághoz szükségeltetik. Anélkül nehezen kezdek magammal bármit. Szeretem ezeket a feles köröket, de pl most is nekikezdtem a könyveknek, nem bírok figyelni, mert haszontalan dolgokon jár az agyam. Mi lesz, ha nem sikerül? Mi lesz, ha olyat kérdeznek -márpedig tudnának-? Milyen íze lesz a pezsgőnek, amit a kis bódéban fogunk meginni Iw-vel, ahogy végzünk? 

Hommage... Mon père

Sziasztok!

Hoztam új rajzot, sajnos időm most nincs egy emberes bejegyzésre, de majd fogom pótolni! Helyette a fotókat és a rajzot mutatom, remélem elég lesz belőlem most ennyi is (sőt, biztos.)

Elnézést kérek azoktól, akik írtak az előző bejegyzésekhez, a blogger valamiért nem engedi a válaszadási lehetőséget. :( Szóval, nem feledékenység, taplóság... egyszerűen még udvarolnom kell neki, hogy rendesen működjön, mint régen. Na igen, ilyen, mikor elhanyagolsz egy kapcsolatot :))

A rajz A/3-as méret, a lap valamilyen sárgásított (új termék, még nem találkoztam vele ezelőtt, de ez hasonlított a régi lapomra a leginkább, amiből most hiány lépett fel boltban is.)

Ceruzák: Milan 3B, Lyra 5B, Koh-I-Noor 7B és rotring

Az utolsó fázis-fotókat este készítettem, ezért is sötétebbek kicsit. Sajnálom és elnézést is kérek, a valóságban a dupla képek árnyalatával kell számolni. A szkennelés ismét túl világos lett, de nem mertem (s nem akartam) gépen nagyon belenyúlni, csak a sokba szkennelt részleteket raktam össze.

A referencia:

Itt pedig keretezés előtt:

A képet ajánlom tisztelettel, szeretettel Neked, mert elindítottál egy úton, noha nem lehetsz velem, mégis minden percben itt vagy és vigyázod a lépteim. S mert könnyek nélkül most sem megy az emlékezés. 2006.05.08.

Pearl dreams

Size: A/5
Pencils what i used: Milan 2B, Lyra 5B, mechnaical pencil 2B

My facebook.
Have a great day!

Bye
Nana

Na, miért?

Sziasztok!

Baromira nem akartam időt és helyet szánni ennek a bejegyzésnek, de az agyam folyamatában önti el valami oda nem illő, amit nem írnék le, mert méltatlan hozzám is.

Nagy rajzosokról tudni illik, mennyire önérzetesek, féltik a saját "művészetüket", s a nagy missziójuk közepén teljesen meghasonlanak, egy-egy könyör-kiállításért tövig nyalnak másokat, amire magasból teszek egészen addig, amíg nem én leszek az ostoba, mert öt perc halálra unt, állandóan uazt a három képet ismételgetett kiállítási lehetőségre nem kezdek el csaholni, pitizni. S félreértés ne essen, hosszú hónapok, évek alatt sem tettem ezt a pofára menő dolgot szóvá, mert úgy gondoltam, ha én leszarom az ilyen nullsemmi két órás kiállításokat (mondjuk erősen vitába szállnék, ma mi számít kiállításnak, s mi pofavizitnek) és becsületes alkotóikat, akkor ezt viszont is elvárhatom. Nem tudok olyat becsülni, aki becstelen, tisztelni olyat, aki hazudik és mástól lop, s legkevésbé jópofát vágni ahhoz, akit emberségéből kiszakadtnak tartok. Lehet mondani, mekkora arcom van nekem is, meg noname emberként milyen könnyű erről ugatni egy hülye blogon. Csak az a helyzet, hogy én ezt a legkisebb szégyenérzet nélkül is nyíltan merem vállalni. Azaz, vállaltam nem régen. Meglepő, mikor a műmosolyt (amit szinte látom, ahogy a tükör előtt gyakorolva van órákon át) fagyosan hárítom és rögtön a tárgyra térek, igaz? :) Gondoltam, mert nincs a finomkodó lélek hozzászokva, h ha valakit mocskolnak az lendületből visszacsap személyesen, amikor nem lehet kihátrálni és vállalni (kellene) a tettek következményét. És valószínűleg az is szar érzés lehet, ha egy jöttment senki nem kér olyan kiállítási lehetőségből, ami után egy életre elkötelezetté kéne válnia.

Jónak gondolt alkotók mára annyira picinykék lettek előttem, pedig emlékszem az első találkozásokra, beszélgetésekre. Őszintén tudtak gratulálni, véleményt formálni és kérni.... persze, rohanó világ, ha akarsz valamit, növessz nyelvet. Nevetséges az egész, lassan már mindenkinek egyértelművé lesz, ezek a kiállítások mennyit is érnek, a legrosszabb, s számomra a legfélelmetesebb,h az alkotók fel sem fogják, h ezzel a saját személyük (és hitelességük) kérdőjeleződik meg. Megéri? Megéri, h rajzolj, de őszintén már ne kapj rá visszajelzést senkitől? Hogy a barátok elforduljanak, mert már nem te vagy. Mocskolni, másokat bemártani, megfelelő helyen szépeket mondani az megy persze. 

S itt megint előjön, miért nem leszek soha igazi művész. Mert nem leszek, ha megszakad a szívem sem. S itt nem a kórházi eseményekre gondolok, mert hiszem, h ha valamit akar az ember, akkor azt eléri, idővel, akarattal, gyakorlással. Hanem arra, hogy képtelen vagyok felvenni ennek a világnak azt az ezer arcát, ami nélkül képtelenség érvényesülni. Persze, a világ is ilyen, munkahely stb... de a munkahelyemre bemegyek, kikapcsolom az agyam, gépi üzembe átváltok, aztán hazajövök és itthon vagyok. Egy ennyire teli érzésekkel, hatásokkal gazdag világban ezt nem tudom megtenni. Azért rajzolj, hogy boldog légy, rajzold ki magadból... 

Összevisszaság van a fejemben, és persze csalódottság. Saját magam vetem ki ebből a világból, mert képtelen vagyok felvenni a ritmusát. Most is bánt ez, de inkább csak fásultság az egész. Mert nem igaz, h mindig a jóság győz, hogy minden a helyére kerül és kiderül mindaz, ami hátulról kavarja a dolgokat. Oh, dehogy igaz. S nem is az irigység beszél belőlem, én tökéletesen megvagyok elégedve azokkal a megnyilatkozási lehetőségekkel, amiket kapok, bőven ritkák ahhoz, h mutassak újat, és pontosan gyakoriak, h ne tűnjek el azok előtt, akik nekem számítanak. Kb minden ötödik rajzom teszem fel facéra vagy DA-ra, és ez is jó nekem. A megrendelések nem segítik a művészt kialakulni bennem, de abban igen, h a lehetőségét megteremtsem a későbbiekben... de mit is beszélek, pár sorral fentebb összegeztem, h sose leszek igazi alkotó. Csak azt tudom, h minél több szenny vesz körbe, annál csalódottabb vagyok. És ugyan néhány tiltva törlés, hájdolás csodaütésre szebbé tudja tenni a napot, az addig okozott károkat nem lehet eltüntetni. Lassan már azokra is kétkedve tekintek, akikért eddig a tűzbe mentem volna és legbelül tudom,h még most is megérdemlik. Azt hiszem, nem körülöttem történt a változás... én változtam, nagyon sokat.

Titokládika

Sziasztok!!

Nem tudok szép bevezetést, csapok a közepébe rögtön. Az előző posztban emlegetett ládikám megérkezett , nagy a boldogság...:)

Kábé, mintha Karácsony lett volna, úgy bontogattam kifele a hatalmas dobozból a meglepetést.

Hamar rájöttem melyik ragasztó hol kezdődik, végződik, úgyhogy a kikészített (mert biztosra mentem bizony) konyhakésre nem is volt szükségem. Cinkos mosollyal adta ide a postás bá is, aki kocsival kihozta hozzánk... szerintem, ha a lépcsőig beinvitálom simán jött volna. El nem tudta képzelni, mi lehet benne, nem egy szokványos csomagot hozott, forgatta a kezében, mielőtt átadta. Na meg, mikor megláttam egy halk sikítás is kitört belőlem, amin csak vigyorgott.

Itt van teljes egészében egy kép a ládikáról. Azt hittem (nem tudom, miből és miért gondoltam egyébként), hogy sokkal kisebb lesz. Olyan A/5-ös könyvnagyságra számítottam, alig tudtam behozni a dobozt, mikor a kezembe adta a postás. Az ebédlőasztalt beterítette, hihetetlen! Nem is tudom, a nagysága, vagy a szépsége kápráztatott el hamarabb....

És a lakat... hát ezen most sem tudok napirendre térni :)) Fából, kézzel... jó, mondjuk nem mintha egyszerűbb lett volna maga a láda, de a lakat!!!!

Nem is tudom, most egyszerre van boldogság rajtam, meg bűntudat is, mert miért is kaptam ezt az óriási ajándékot? Egy rajzért.... kicsit igazságtalannak érzem. Ha csak papámra gondolok, ő mennyi időt töltött egy kosár felett (persze, idős volt már, több idejét elvette, hogy engem akart megtanítani a dologra,  pedig ki se látszottam a földből, mint maga a munka), de nem felejtem el a fáradt tekintetét, nehézkes mozgását. Szívesen átvinném most neki, hogy megmutassam, elhallgassam, mit tudna róla mondani és észrevétlenül térjen át a fiatalságára, meséljen és meséljen...

Mindenesetre, reggel a sok könyv és jegyzet között ébredtem, szörnyen rossz érzés fogott el. Egészen idáig. A szakdolgozat leadását követő estén (IGEN!! Leadtam:D) kibontott borból még jutott mostanra, úgyhogy megünnepeltem az új jövevényt a családba. És már azt is tudom, mit fog nekem őrizni hosszú-hosszú időkig :)

Köszönöm Alex, nagyon hálás vagyok érte, a tehetséged előtt továbbra is hódolok:) Kívánok neked minél önfeledtebb és kreatívabb alkotói pályát, a magánéletben pedig nyugalmat, elsimerést és boldogságot. Megérdemled!:)

március

Sziasztok!!

Tudom, most se rajzzal jövök... kezd a rajzos blog teljes anarchiába zülleni, rólam többet megtudni, mint azokról a nyamvadt képekről. De ez most ilyen időszak..:) Pótolni fogok mindent, senkinek nem szoktam adósa maradni, de ha megszakadok se tudok leülni lap elé. Tehát, aki valamilyen új ötletet vár, az ne is olvassa inkább tovább, csak a hétvégémről fogok mesélni. Teszem hozzá, élménygazdag volt (némi rajzos beütéssel)

Kezdem is akkor a rajzzal. A Tükröm, tükröm... egy versenyen elhozta nekem az első helyet:) Ami már önmagában is óriási élmény, de azután jöttek a nyeremények, amik teljesen az újdonság varázsával hatottak. Mármint, tudtam, hogy lesz nyeremény, de konkrétumot nem, főleg azt nem, hogy egyszerre két értékkel is fogok gazdagodni. Itt az első:

Titok ládika, itt még félkész állapotában. Ehhez tudni kell, hogy minden kézműves dologért ölni tudnék, főleg, ami egyedi, és ebből tudom, hogy nem készült ilyen formában több, csak nekem. A fa mindig is a gyengém volt, durva felület óvatos megmunkálása, hatalmas elhivatottság kell ehhez, ha jól akarja csinálni az ember. Geparduc tehetségét illeti az érdem, nagyon várom már, hogy megkapjam!!!:) Kicsit visszaidézi nagyszüleimet, papámmal nagyon sok kosarat megfontam, mikor még ovis voltam. Sok dologra nem emlékszem nagyszüleimmel kapcsolatban, nagyon kicsi voltam, mikor elmentek, de a kosárfonás élénken él bennem. Mondta is papa, mennyire ügyes unokát sikerült a lányának összehozni, az ő vére, nem cseréltek össze a kórházban...:)) Nagyon hiányoznak, sajnálom, hogy igazán egyetlen nagyszülőmet sem ismerhettem meg, fogalmam nincs, milyen az a mama-papa ebéd. Viszont, remélem büszkék és üzenem papának innen, bár a kosárfonástól elrugaszkodtam, de mívelem a szakmát!:)

A kosárka mellé még egy eredeti Priandi rajzzal is fogok gazdagodni, na még arra is nagyon kíváncsi vagyok. Külföldre eddig csak én küldtem, onnan még nem kaptam meglepit soha.

És nagyjából a rajzos részleg ezzel be is zárult.

Ő itt drága Barbuskám, igazán komoly hölgy, márciusban töltöttük be az egy évet. Most már hajlandó hagyni, hogy fotózzam, már ő is csinált rólam párat (cenzúra alá estek, a blog megszüneteltetésének elkerülése érdekében). Szombaton és vasárnap is babázhattam picit, nagyon jó volt. Barbi születése óta érzem, hogy minél több időt töltök vele, annál jobb ember leszek és azokkal a csillogó szemeivel, az egész házat betöltő kacajaival mindig elhiteti, hogy van egy másik világ a miénken túl. Olyan lehet ez, mint a szerelem, nem látod a rosszat, nem érzed a fájdalmat, az idő múlását... csak vagy, és örülsz mindennek. És mikor örülsz, kisüt a nap, érzed a tavaszt a bőrödben. Barbus nekem most olyan, mint egy kis csoda az égből, nagyon sok dologra ráébresztett az utóbbi történésekkel kapcsolatban. És talán ahhoz a ponthoz is elérkeztem, amikor megköszönöm az élet buktatóit, mert valóban felálltam mindből és képes voltam haladni előre. Ok, tele voltam sebekkel, mennyi dolgot elkezdtem ide kiírni, de még a piszkozatok közül is töröltem utána.

Amíg nem felejtem, mutatom Barbusom igazi Barbi-tortáját!!

A szoknya része lett sütve csak, a baba original, előtte lett boltból elhozva. Megy-tejszín-málna ízesítés, egy élmény volt csinálni! Hamarosan anyunak is készül valami szépség... nem, ő nem babásat fog kapni :D

Facebookos oldalam tegnap átlépte az 1000-es létszámot is. Csodálatos érzés, hogy ennyi embert érdekelnek a munkáim. Egyszerre megtisztelő, de rémisztő is. Bár a felelősség jó tanítómester. Most már tényleg kétszer át kell gondolnom mit írok ki, le, mert világok omolhatnak össze másokban rólam:))

És... szeretném megköszönni a leveleket azoknak, akik a Tükröm, tükröm... rajz után írtak. Nem emelnék ki belőle, mert lényegében az összeset idézhetném elejétől a végéig. Jól esett minden szó, és hogy percekig, de a ti szemetekkel láthattam magam:)

Elfogyott a kávém, lassan a busz is megérkezik.... zárom gondolataimat. Vigyázzatok magatokra, levegőzzetek sokat, most már csodálatos az idő hozzá!!

Szép, napsugaras napot nektek!

~Ena

Tükröm, tükröm...

Sziasztok!
Jöttem új rajzzal, de mivel felbaccta agyam ez a tetű blogger, (értsd, hatszor fagyott le, képeket nem úgy tette, kijelöltem, nem érdekelte...), szóval csak töményen az infó.

A/4-es rajzról van szó, eszközök: Milan 3B, rotring 2B, Lyra 5B ceruzák, dörzsicerka, Faber Castell papír.
A képhez Audreynak volt nagyon jó meglátása, nagyjából összegezte is tőlem függetlenül mindazt, amit akartam a rajzzal kapcsolatban. Utólagos engedélyével idézem is: "Úgy tűnik itt valaki hátatfordított egy összetört világnak.Közben lehullt a hamis cicoma, és meglátjuk az egyszerű csupasz lelket a tükörben.
Fantáziadús rajz, szép kivitelezés...és igen a pillangók, az álmok szimbólumai, nem véletlen használom oly sokszor én is őket.
Csodás a rajzod, nagyon nekem való tele mondanivalóval :)"

Néhány wip:

A felhasznált referncia BOA album (Hurricane Venus):

Aztán lehet fejtegetni az alkotói fejben lévő gondolatokat :D Hajrá hajrá.

Szép estét mindenkinek, jó hétvégét!
Ena

Ebben a percben

Sziasztok!

Nehezen szántam rá magam erre a bejegyzésre, de itt vagyok. Sokáig vártam, hátha más lesz, de most kinek is akarok hazudni? Magamnak teljesen felesleges, igazából már az elejétől kezdve tudtam, csak próbáltam szépíteni a dolgokat.

Helyzetjelentés

Sziasztok!

Iszonyat régen írtam bármit is, rajzokról meg pláne... egyszerűbbnek látok néhány dolgot tisztázni most, mint a kínos beszélgetéseken átesni a közeljövőben. Folytatáshoz a folytatásra katt!

Happy New Year!!

Sziasztok!!!

Nagyon boldog új évet kívánok mindenkinek, aki olvassa a blogot, idetévedt egyszer is... és nem utolsó sorban drága szeretteiteknek, családotoknak is kívánok sikeresebb évet!
Akiknek köszönet nyilvánítás jár:
MangaZug Hölgynek, aki egész évben részese volt szenvedésemnek, örömömnek, amit a neten elérhető összes hülye biztosított, oda-vissza. Remélem a következő év is legalább ilyen gazdag lesz a tudálékos barmokból, mint a tavalyi volt, kül. félő, h nem lesz min nevetni... szörnyű lenne! :))
Klárinak, aki kétszer is meglepett ékszereivel, valami fantasztikus dolgokat tud készíteni!



Hölgyektől lehet rendelni munkát, ajánlom őket! Nézelődjetek galériájukban!

És akkor, egy kis meglepetés tőlem is:
Facebookon hirdettem egy játékot rajzért. Az oldalam "lájkolni" kell hozzá, illetve ezt a képet megosztani facebook üzenőfaladon, vagy blogodon. A megosztások között fogom látni azokat, akik játszanak, illetve a blogos megosztást itt jelezzétek, és szóljatok:)
A rajzról a nyertessel lesz egyeztetve, saját kívánsága alapján kap, amit csak szeretne. Sok sikert!

Nos, kicsit még várok,h a reggeli pezsgő kevésbé legyen ütős a fejemben... azután Isteni segedelemmel hozzá is látok a tanulásnak. Egy dolog nem változik, hiába van új év... a hülye vizsgák ugyanúgy tornyosulnak a naptárban:D

Legyetek jók, vidámak, és termékeny, alkotásokban gazdag 2012-öt kívánok!!!!