2012. március 18., vasárnap

március

Sziasztok!!
Tudom, most se rajzzal jövök... kezd a rajzos blog teljes anarchiába zülleni, rólam többet megtudni, mint azokról a nyamvadt képekről. De ez most ilyen időszak..:) Pótolni fogok mindent, senkinek nem szoktam adósa maradni, de ha megszakadok se tudok leülni lap elé. Tehát, aki valamilyen új ötletet vár, az ne is olvassa inkább tovább, csak a hétvégémről fogok mesélni. Teszem hozzá, élménygazdag volt (némi rajzos beütéssel)
Kezdem is akkor a rajzzal. A Tükröm, tükröm... egy versenyen elhozta nekem az első helyet:) Ami már önmagában is óriási élmény, de azután jöttek a nyeremények, amik teljesen az újdonság varázsával hatottak. Mármint, tudtam, hogy lesz nyeremény, de konkrétumot nem, főleg azt nem, hogy egyszerre két értékkel is fogok gazdagodni. Itt az első:

Titok ládika, itt még félkész állapotában. Ehhez tudni kell, hogy minden kézműves dologért ölni tudnék, főleg, ami egyedi, és ebből tudom, hogy nem készült ilyen formában több, csak nekem. A fa mindig is a gyengém volt, durva felület óvatos megmunkálása, hatalmas elhivatottság kell ehhez, ha jól akarja csinálni az ember. Geparduc tehetségét illeti az érdem, nagyon várom már, hogy megkapjam!!!:) Kicsit visszaidézi nagyszüleimet, papámmal nagyon sok kosarat megfontam, mikor még ovis voltam. Sok dologra nem emlékszem nagyszüleimmel kapcsolatban, nagyon kicsi voltam, mikor elmentek, de a kosárfonás élénken él bennem. Mondta is papa, mennyire ügyes unokát sikerült a lányának összehozni, az ő vére, nem cseréltek össze a kórházban...:)) Nagyon hiányoznak, sajnálom, hogy igazán egyetlen nagyszülőmet sem ismerhettem meg, fogalmam nincs, milyen az a mama-papa ebéd. Viszont, remélem büszkék és üzenem papának innen, bár a kosárfonástól elrugaszkodtam, de mívelem a szakmát!:)
A kosárka mellé még egy eredeti Priandi rajzzal is fogok gazdagodni, na még arra is nagyon kíváncsi vagyok. Külföldre eddig csak én küldtem, onnan még nem kaptam meglepit soha.
És nagyjából a rajzos részleg ezzel be is zárult.
Ő itt drága Barbuskám, igazán komoly hölgy, márciusban töltöttük be az egy évet. Most már hajlandó hagyni, hogy fotózzam, már ő is csinált rólam párat (cenzúra alá estek, a blog megszüneteltetésének elkerülése érdekében). Szombaton és vasárnap is babázhattam picit, nagyon jó volt. Barbi születése óta érzem, hogy minél több időt töltök vele, annál jobb ember leszek és azokkal a csillogó szemeivel, az egész házat betöltő kacajaival mindig elhiteti, hogy van egy másik világ a miénken túl. Olyan lehet ez, mint a szerelem, nem látod a rosszat, nem érzed a fájdalmat, az idő múlását... csak vagy, és örülsz mindennek. És mikor örülsz, kisüt a nap, érzed a tavaszt a bőrödben. Barbus nekem most olyan, mint egy kis csoda az égből, nagyon sok dologra ráébresztett az utóbbi történésekkel kapcsolatban. És talán ahhoz a ponthoz is elérkeztem, amikor megköszönöm az élet buktatóit, mert valóban felálltam mindből és képes voltam haladni előre. Ok, tele voltam sebekkel, mennyi dolgot elkezdtem ide kiírni, de még a piszkozatok közül is töröltem utána.
Amíg nem felejtem, mutatom Barbusom igazi Barbi-tortáját!!
A szoknya része lett sütve csak, a baba original, előtte lett boltból elhozva. Megy-tejszín-málna ízesítés, egy élmény volt csinálni! Hamarosan anyunak is készül valami szépség... nem, ő nem babásat fog kapni :D

Facebookos oldalam tegnap átlépte az 1000-es létszámot is. Csodálatos érzés, hogy ennyi embert érdekelnek a munkáim. Egyszerre megtisztelő, de rémisztő is. Bár a felelősség jó tanítómester. Most már tényleg kétszer át kell gondolnom mit írok ki, le, mert világok omolhatnak össze másokban rólam:))

És... szeretném megköszönni a leveleket azoknak, akik a Tükröm, tükröm... rajz után írtak. Nem emelnék ki belőle, mert lényegében az összeset idézhetném elejétől a végéig. Jól esett minden szó, és hogy percekig, de a ti szemetekkel láthattam magam:)
Elfogyott a kávém, lassan a busz is megérkezik.... zárom gondolataimat. Vigyázzatok magatokra, levegőzzetek sokat, most már csodálatos az idő hozzá!!
Szép, napsugaras napot nektek!
~Ena