2012. április 19., csütörtök

Titokládika

Sziasztok!!

Nem tudok szép bevezetést, csapok a közepébe rögtön. Az előző posztban emlegetett ládikám megérkezett , nagy a boldogság...:)
Kábé, mintha Karácsony lett volna, úgy bontogattam kifele a hatalmas dobozból a meglepetést.
Hamar rájöttem melyik ragasztó hol kezdődik, végződik, úgyhogy a kikészített (mert biztosra mentem bizony) konyhakésre nem is volt szükségem. Cinkos mosollyal adta ide a postás bá is, aki kocsival kihozta hozzánk... szerintem, ha a lépcsőig beinvitálom simán jött volna. El nem tudta képzelni, mi lehet benne, nem egy szokványos csomagot hozott, forgatta a kezében, mielőtt átadta. Na meg, mikor megláttam egy halk sikítás is kitört belőlem, amin csak vigyorgott.
Itt van teljes egészében egy kép a ládikáról. Azt hittem (nem tudom, miből és miért gondoltam egyébként), hogy sokkal kisebb lesz. Olyan A/5-ös könyvnagyságra számítottam, alig tudtam behozni a dobozt, mikor a kezembe adta a postás. Az ebédlőasztalt beterítette, hihetetlen! Nem is tudom, a nagysága, vagy a szépsége kápráztatott el hamarabb....
És a lakat... hát ezen most sem tudok napirendre térni :)) Fából, kézzel... jó, mondjuk nem mintha egyszerűbb lett volna maga a láda, de a lakat!!!!
Nem is tudom, most egyszerre van boldogság rajtam, meg bűntudat is, mert miért is kaptam ezt az óriási ajándékot? Egy rajzért.... kicsit igazságtalannak érzem. Ha csak papámra gondolok, ő mennyi időt töltött egy kosár felett (persze, idős volt már, több idejét elvette, hogy engem akart megtanítani a dologra,  pedig ki se látszottam a földből, mint maga a munka), de nem felejtem el a fáradt tekintetét, nehézkes mozgását. Szívesen átvinném most neki, hogy megmutassam, elhallgassam, mit tudna róla mondani és észrevétlenül térjen át a fiatalságára, meséljen és meséljen...
Mindenesetre, reggel a sok könyv és jegyzet között ébredtem, szörnyen rossz érzés fogott el. Egészen idáig. A szakdolgozat leadását követő estén (IGEN!! Leadtam:D) kibontott borból még jutott mostanra, úgyhogy megünnepeltem az új jövevényt a családba. És már azt is tudom, mit fog nekem őrizni hosszú-hosszú időkig :)

Köszönöm Alex, nagyon hálás vagyok érte, a tehetséged előtt továbbra is hódolok:) Kívánok neked minél önfeledtebb és kreatívabb alkotói pályát, a magánéletben pedig nyugalmat, elsimerést és boldogságot. Megérdemled!:)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése