Tears of swan

Sziasztok!
Sok dolog eszembe jut erről a képről most. A skála egészen a pozitív és a negatív tartományokban mozog. Szinte pillanatról változik. A hattyú valamiért nagyon követ, még rá kell jönnöm, vagy megérnem ahhoz, hogy tudjam, miért. 

A rajzról: 

A/5-ös méret (szörnyen nehéz volt ilyen kicsiben egy ennyire mozgalmas képet rajzolni, én saram, legközelebb okosabb leszek). Fabriano offset 240g. Most nem felejtettem el megnézni, kábé két éve ígérem ezt is, közben a papír, amit használtam már nincs forgalomban sem.

Ceruzák: Milan 2B, Lyra 5B, rotring.

Na igen, a Kostova könyv befigyel. Akartam egy külön bejegyzést szentelni a könyvnek, miután elolvastam, de túl sok dolog kavargott bennem, igazából még most is. Annyit azért tudok, h baromira túlírt, 700 oldal, de a feléből is ki lehetett volna hozni. Ezen a problémán átlendülve viszont egy nagyon érdekes, izgalmas könyvet kapunk, előnyben a művészeteket (festészet-impresszionizmus) kedvelők. A történet két szálon fut, múlt és jelen, de mindkettőben azt taglalják, h miről is kell lemondania egy művésznek ahhoz, hogy Művész lehessen. (vagdalkoznak ezzel a titulussal manapság sokan, bután) Szóval, ajánlom a könyvet, akik kicsit át akarják élni, mi vezethet egy tehetség összeomlásához (szellemileg), miközben a tökéletességet hajszolja, s az impresszionisták köréből is kapunk egy kis melankolikus színfoltot Manet és társai által. A lényeget pedig direkt nem írom le, itt olvashattok picit többet róla.

A referencia, mint látható, elég aprócska... pedig ezt egy háttérképnek is el tudnám viselni.

Hamarosan államvizsga, hazudnék, ha azt mondanám, nem izgulok miatta. Szokás szerint szétparáztatom magam, tegnap este kezdtem el igazán a hadműveletet (mert a magam ellenségének jó lenni, úgysincs használható ellenségem kellő mennyiségben). A mai program valószínűleg a nyugtatás, nyugvás és minden olyan, ami a kiegyensúlyozott lelkivilághoz szükségeltetik. Anélkül nehezen kezdek magammal bármit. Szeretem ezeket a feles köröket, de pl most is nekikezdtem a könyveknek, nem bírok figyelni, mert haszontalan dolgokon jár az agyam. Mi lesz, ha nem sikerül? Mi lesz, ha olyat kérdeznek -márpedig tudnának-? Milyen íze lesz a pezsgőnek, amit a kis bódéban fogunk meginni Iw-vel, ahogy végzünk?