2012. június 9., szombat

Ál(lo)amvizsga

Sziasztok!

Régen jelentkeztem, bár mentségemre szóljon, akkor rajzzal jöttem :)
Szeretném minden barátommal, ismerősömmel, jó és rossz ellenségemmel tudatni, sikeresen leállamvizsgáztam!!! A szakdolgozatom jeles, államvizsga jeles, innentől pedig egy hétig a hűtött borom mellől jelentkezem esténként. (nem szeretem a pezsgőt, de lesz bontva az is, mégiscsak megérdemlem)

Hazafele jövet, jónéhány pohárka bor után, késő éjjel, mégis hiányérzetem volt. Talán a stressz tette, az azt követő megnyugvás, a bor, a lányokkal töltött nap személyesen vagy telefonon keresztül, anyukám hangja a telefonban, aki még nálam is jobban félt, elsírtam magam. Két óriási hullámvölgyem volt az egyetem alatt, mind a kétszer passzívra akartam tenni magam, de aztán mégsem tettem és örülök neki. Bár az utóbbi annyira elszívta minden erőm és időm, hogy nem tudtam máshogy megoldani, mint néhány tárgy átcsúsztatását kivitelezve  tavaly ilyenkor Köszönet azoknak a tanároknak, akik emberileg hozzájárultak ahhoz, hogy ez ne jelentsen több gondot a kelleténél. Tudom, hogy ezt nem olvassák, miért olvasnák... de akkora köszönet jár azoknak az orvosoknak is, akik figyeltek rám és lehetővé tették azt, hogy ott lehessek a barátaimmal, velük élhessem át a szakdolgozattal járó problémákat, a gyorsított menetben lepörgő vizsgákat, a halálra paráztatott államvizsgát. Azokkal lehettem, akikkel szerettem volna az utolsó pillanatokat is átélni. Bármilyen csodánál többet ért ez nekem. Azokról a barátokról beszélek most, akikkel valahogy sikerült az első napokban összefutnom az Aud.Max-ban beiratkozáskor, akikkel a szerk.specen botlottunk egymásba (már ezért megérte felvenni-ha másért nem is-). Mindenkinek kívánok ilyen barátokat, mint amilyeneket én nyertem, jobb ember lettem, ez teljesen biztos A sok buszozást, órák közötti beszélgetést, büfézést, könyvtárazást, kávézást, mignyon vadászatot, tárgyfelvételt, zh-ra készülést, vizsgákra hangolást, kolis-albérletes szülinapozást, együtt sütést-főzést-vásárlást.... mindent megőriztem magamnak. Benneteket :)
Hazudnék, ha azt írnám, minden tanárt a szívembe zártam. De hogy némelyiket megkedveltem, nem is... inkább megszerettem. Olyan szerethetővé tudták tenni önmagukat (még mindig tisztelet a kivételnek), hogy azzal kicsit a tárgyat is elfogadtam, bármennyire is hülye voltam némelyik részéhez.
Lehet teszek fel a szakdogámból részleteket, én nagyon szeretem a témát és mondanom sem kell, a témavezetőm is úgy lett választva, hogy abból sírás ne legyen. Túlteljesítettem (írásban), mint amire számoltam, hála neki.
A legnagyobb köszönet természetesen anyukámé, bármekkora klisének is hasson. Lehet,h én ültem le, én seggeltem be és mentem el vizsgázni és ezért lett meg idővel minden, de ha nincs az a támasz és megértés, amit töretlenül adott nekem, biztos,h elvéreztem volna. És persze apukám, aki mindig eszembe jutott, amikor azt hittem, nem lesz ez így sehogyse jó. Az utóbbi napokban rengeteget álmodtam vele, tudtam, hogy nem lesz baj a héten. Olyan nagyon büszke vagyok rájuk, hogy megtanították, milyen is embernek lenni, küzdeni és nem feladni. Hogy bármekkora is a fájdalom, amit érzek, az el fog múlni, csak szorítsam erősen a fogam. Bárcsak itt lett volna, hogy lássam az elégedettségét. De majd holnap viszek neki virágot, most nyílik a rózsája :)

Oh, és természetesen a hagyománynak sem tudtam ellenállni, a szökőkutas pancsoláson is átestem :D Imádnivalóan jéghideg volt a víz, kavicsos az alja, és algás, h szörfözni tudjak. Mennyei érzés volt, aki egyetemet választ mostanság, és még nem tudja mit és hol, szívből ajánlom a Debreceni Egyetemet. (természetesen a magyar szakot, ha már haza is beszélhetek) A szökőkút államvizsga után felbecsülhetetlen :) Néhány kép bizonyíték gyanánt:



Jövök majd rajzokkal, szépen sorjában, ahogy felvettem-veszem a megrendeléseket. (Igen, mostantól jöhetnek) 
Továbbra sem hiszem el, h ez a valóság, s nem pedig egy álom, én pedig az első éves tárgyaim egyikére készülök éppen vizsgaidőben :)) Lehetőleg nyelvészetből valamire, fájjon csak jobban a szívemnek :D

Csóközön minden kedves barátnak, ismerősnek, aki őszintén itt volt velem az évek alatt. Azoktól pedig, akik emberileg meghasonlottak kérném, takarítsák át a blogokat követő listájukat, és töröljék a Rule-E-t. Kölcsönös szívesség, én se olvasok mást, vagy kelleténél több (bulvár)szemetet, más se olvassa azokat a gondolatokat, amiket azoknak szánok, akiket tényleg becsülök, netalántál kedvelek. Sokakkal ellentétben, én nem tudok második esélyt adni, ha csak nekem nem hiányzik az ember. Önző dolog, de részemről belefér.

Jó nyarat, vizsgázóknak kalappal!



2 megjegyzés: