2013. január 11., péntek

Délben

Sziasztok!
Novemberi és decemberi rajzokból válogatva írok egy bejegyzést most. Minden egyéb infót a képről megtaláltok a facebook oldalamon, gyertek, ha még nem tettétek, s nézzétek meg őket.
Direkt nem készítettem éves összegzést, terveket erre az évre december utolsó napján itt a blogon. Helyette összeírtam magamnak mindent, amit szeretnék véghez vinni, külön cetlikre s felfűztem őket egy madzagra, kitettem egy minden nap jól látható helyre a szobámban. Most, hogy pötyögök nektek, szemem sarkából is látom őket :) Jó, ha az embernek vannak céljai és kitartása hozzá, minden más meg szerencse kérdése.
A látszat ellenére, néha a csípős nyelvemre csomót kötök. Ilyenkor hajlamos vagyok homokba dugni a fejem, hiába tudom, hogy ezzel önmagamnak okozok rengeteg feles kört. A konfliktuskezelésem noname embereknél igen hatékony, de teljesen más lapra tartoznak azok a kapcsolatok, amelyeket éves múltra tudok visszavezetni. Nem kezdek el csöpögő idézeteket másolgatni, meg youtubés linkeket beilleszteni :) (ezért hoztam a rajzokat, helykitöltésnek, helyettük. :D)
Kicsit fáj most, kicsit még kóválygok a szobák között teendőt keresve, mégis hihetetlen nyugalom vesz körbe jelenleg. Nem a letargikus nyugalom, inkább a felszabadító. Ismerem a gyengeségeimet, sokszor mondok inkább magamnak nemet, minthogy mást megbántsak, akit szeretek. S aki szeret, azért sokáig elmegyek. Mert  nehéz engem megszeretni.... tudom.
Azonban, mindig eljön egy olyan pillanat, amikor nem lehet tovább halogatni fontos döntéseket. Mert nemcsak az álmaidba másznak bele, nemcsak a közérzeted mérgezik meg nappal, de olyan mélységekbe elránt, amiből szabadulni pokoli nehéz. Amikor már másokat bántok meg, más miatt, amikor a saját kegyes hazugságomnak beállított szavaimba ütközöm újra és újra, akkor nincs tovább. Mintha elfogyna az út a lábad alatt, toporogsz, körbe és körbe forogsz.
Nehéz megválni valakitől, aki évekig melletted volt és mindent tudott rólad, akit a barátodnak tartottál. De nem tudok mit kezdeni az irigységgel, rosszindulattal. Hiába éreztem szeretetet, elmúlt és a helyét addig ismeretlen idegesség vette át. És ez az új érzés bennem is elindított valami rosszat, amire nem vagyok büszke.
Szeretnék hinni mindabban a sok jóban, amit a barátaim tartanak rólam. Hinni akarom, hogy olyan jó ember vagyok, amilyennek ők megismertek, aki az egyszerűségével megmarad az emlékezetben, olyan szépnek akarom látni magam, amilyennek ők lefestenek. Megmaradni heves, forrófejű és makacs embernek, ezek a negatív értékek nélkül nem tudok létezni. Akarok büszkének lenni alázattal. Elnyerni tiszteletet és megbecsülést. Akarom a sikert, eredményeket, munkát, szerelmet, boldogságot. És mindezt azokkal átélni, akik nem irigykedve gratulálnak egy kiállításhoz, akik nem csak akkor sietnek, ha sírok és titkon örülnek a bánatomnak, de a boldogságomtól gyomorgörcsöt kapnak. Akik hosszas monológ után annyival köszönnek el "remélem veled minden ok."
Igen, velem mint mindig, minden ok.

Szép napot mindenkinek, melankólia táram ezennel bezárt:)
~Ena