Éjszaka a kisvárosban

Sziasztok!
Kisvárosom egy éjszakáját fogom bemutatni, h érezzétek, miért vagyok oly' mérhetetlenül büszke lakóira, azok önzetlenségére és messzemenő szeretetére.

A nő a 18. század társadalom tükrében (Amanda Foreman – A hercegnő című életrajzi könyve alapján) /szakdolgozat

1. Bevezetés

Szakdolgozatom témájának választásában döntő szerepet játszottak azok a szemináriumok és kurzusok, ahol a 17–18. század kosztümös filmjeiről, művészetéről és a kor életszemléletéről esett szó. Érdeklődve figyeltem az egymást követő korszakok meghatározó diskurzusait, a változásokat implikáló erőket, amik az emberek gondolkodására és mindennapjaira is hatást gyakoroltak. Ez a távoli múlt bizonyos vonatkozásaiban (például:  hétköznapi élet, társadalmi nemi struktúra és intézményei, irodalom és társművészetei) megmutatja különleges szépségét és izgalmát.

Dolgozatomban kiemelkedő szerepet kap Amanda Foreman A hercegnő című életrajzi regénye, amely a 21. század értékrendjével közelíti meg a 18. századot, a mai értékeket, normákat magyarázza bele egy olyan világba, ahol a szeretet teljesen mást jelentett, mint ma. Éppen ez a különös értelmezői helyzet mutathatja meg számunkra a 18. század idegenségét, amit Amanda Foreman nem tud elfedni. Ma szeretet alatt a másikkal való együttérzést, megértést érthetjük, a Foreman által elemzett korszakban ez a gyengeség jele volt, amely érzés gyengeségét és múlandóságát tekintve nem lehetett rá építkezni.  A regényes életrajz szerzője pszichológiai perspektívából értékeli Georgianát, és ezzel egy időben magyarázza is cselekedeteit olyan formában, hogy az a mai olvasóban együttérzést váltson ki az asszony iránt. Ezzel akarja védeni őt, tévedéseit pedig olyan módon magyarázni, ami belőlünk megbocsátást vált ki. Georgiana hamar szembesült a ténnyel, hogy férje igényeit képtelen kielégíteni, nem tud fiút adni a hercegnek, beteges játékszenvedélye pedig adósságokba kergeti. Noha meghatározója a Whig pártnak, nőként csupán kiegészítője lehet a férfiak által uralt világnak, s itt is csak alárendelt szerepben létezhet. Barátnője és bizalmasa, Lady Elizabeth Foster (a későbbiekben Bess) viszonya Georgiana férjével megmutatja a szerelmi háromszögek és a szeretők intézményének elfogadottságát a korabeli társadalomban. Ezzel egy időben mutatkozik a függési kényszer is a herceg, a hercegnő és Bess között, ami a regény végével sem látszik oldódni. Georgiana fiúgyermek utáni vágya mellett láthatjuk, milyen módon élik meg az anyaságot a gyermeküknek életet adó asszonyok, ha a babát maguk mellett tarthatják, s milyen kapcsolatot ápolhatnak azokkal a gyerekekkel, akik nem a törvényes házasság keretein belül fogantak. A regényben hangsúlyozott szerepet kap a divat, melynek meghatározó alakja a hercegnő, ötleteivel és újításaival. A muszlinruhát például ő hozta divatba Angliában francia hatásra, ahogy a történeteket elbeszélő miniatűr tárgyak merész beépítése a méteres hajkoronába is nála mutatkozott először. Terhessége alatt testvérével kísérleteztek az állapotos nők mindennapi viseletét átformálni. Színdarabok, versek, álnéven női sorstörténeteket feldolgozó írások szintén köthetők a hercegnőhöz.

A közösség véleményét nagyban formáló újságok kedvelt témája a hercegi család, s Foreman könyvének lényegi sajátsága, hogy ezekből a cikkekből és a magánlevelezésekből bőségesen emel be részleteket, majd azokat magyarázza szubjektív hangvétellel, keserűségben, magányban és meg nem értettségben mutatva meg női szereplőit.

Írásom középpontjába a szerelemről való gondolkodást, férfi és nő viszonyát, magának a nőiségnek a megélését állítom. Számot vetek a 17–18. századi családalapítás hagyományával, az anyaság és a feleség szerepének megélésével, ismertetek olyan udvarlási szokást, amire egy egész kultúra épült, művészeti ágakat, amik e hagyományt őrzik és kiszolgálják, társadalmat, amiben nő és férfi szerepe meghatározott struktúrában létezik, és szerelemfelfogást, amit a korunkbeli ember olykor megmosolyogva, olykor megdöbbenve figyel.

Michel Foucault történeti áttekintő írása, A szexualitás története I. – A tudás akarása olyan átfogó képet ad a 17–18. század intimitásának őszinteségéről, ami számot vet a bujaságban megélt gyönyörről, a hatalom irányítási kényszeréről, ami kontroll alá kívánja vonni intézményi rendszereivel az élvezeteket. Ebben az időszakban összetett szerelemértelmezés uralkodik, ami a franciáknál bontakozott ki a galantériában, a plaisir és az amour sajátos fogalmi keretében. Mindezekkel párhuzamban fogom vizsgálni, hogy milyen Franciaországból indult tendenciák honosodtak meg Angliában, s azok milyen irányt vettek az angol társadalomban. Ehhez lesz segítségemre a Niklas Luhmann Szerelem – Szenvedély (Az intimitás kódolásáról) című kötete, ami a szerelmet irányító tetszés művészetére, a hódításokra, és a viszonyok jellegére mutat rá.

A szerelem és házasság nem feltételezik minden esetben egymást ebben az időszakban. A házassági berendezkedés fontossága, a közösség előtt megélt férj- és feleségszerepek a nemiségben és utódnemzésben teljesednek ki. Látni fogjuk, mennyire meghatározó lesz a fiatal lányok nyílt bemutatkozása a társadalomban és az első bálozás intézménye, hogy a későbbiekben a családjuknak, és önmaguk számára hasznos házasságra tehessenek szert, a kérőkkel nyíltan folytatott egyezkedések, rang és anyagiak figyelembe vételével. Claude Dulong könyve, A szerelem a XVII. században dolgozatom ezen fejezetéhez ad segítséget, illetve a már említett Amanda Foreman – A hercegnő című életrajzi regényének elemzése, amelyben egy szerelmi házasságra tett kísérlet, majd annak teljes bukása jelenik meg. Liktor Eszter – A testre vetett tekintet tanulmánya átfogóan láttatja a szépség kultuszát, valamint a házasság és anyaság szerepkörének megértéséhez is hathatós segítséget fog nyújtani.

Az anyaság megélése erőteljesen köthető a házasság intézményéhez. Ezáltal bontakozik ki egy nő mind nőiségében, mind pedig a társadalom és férje oldalán betöltött szerepében. A terhesség és a szülés, illetve a csecsemőgondozás a korabeli orvostudomány és emberkép perspektívájából is sajátosan körvonalazódik, amely témák elemzésemben is meghatározók. A gyerekek nemükből adódóan eltérő neveltetése alapvetően hat a 18. században a szocializációban, amire Rousseau és Locke neveléselméleti elvei a felvilágosodásban különösen erős hatást gyakoroltak, s amelyek mentén Amanda Foreman Angliában játszódó életrajzi regénye is jól olvasható. Elisabeth Badinter A szerető anya írása pedig olyan átfogó tudással segíti majd munkámat, ami az anyai szeretet megkérdőjelezett ösztönjellegére mutat rá.

Végül összegzem, hogy mindezek milyen módon jelentkeznek az eltérő művészeti ágakban, mint például a botrányirodalomban, a festészetben a zsánerképek műfajában, vagy éppen a végletekig menő karikatúrákban a korabeli újságok világában.

Ál(lo)amvizsga

Sziasztok!

Régen jelentkeztem, bár mentségemre szóljon, akkor rajzzal jöttem :)

Szeretném minden barátommal, ismerősömmel, jó és rossz ellenségemmel tudatni, sikeresen leállamvizsgáztam!!! A szakdolgozatom jeles, államvizsga jeles, innentől pedig egy hétig a hűtött borom mellől jelentkezem esténként. (nem szeretem a pezsgőt, de lesz bontva az is, mégiscsak megérdemlem)

Hazafele jövet, jónéhány pohárka bor után, késő éjjel, mégis hiányérzetem volt. Talán a stressz tette, az azt követő megnyugvás, a bor, a lányokkal töltött nap személyesen vagy telefonon keresztül, anyukám hangja a telefonban, aki még nálam is jobban félt, elsírtam magam. Két óriási hullámvölgyem volt az egyetem alatt, mind a kétszer passzívra akartam tenni magam, de aztán mégsem tettem és örülök neki. Bár az utóbbi annyira elszívta minden erőm és időm, hogy nem tudtam máshogy megoldani, mint néhány tárgy átcsúsztatását kivitelezve  tavaly ilyenkor Köszönet azoknak a tanároknak, akik emberileg hozzájárultak ahhoz, hogy ez ne jelentsen több gondot a kelleténél. Tudom, hogy ezt nem olvassák, miért olvasnák... de akkora köszönet jár azoknak az orvosoknak is, akik figyeltek rám és lehetővé tették azt, hogy ott lehessek a barátaimmal, velük élhessem át a szakdolgozattal járó problémákat, a gyorsított menetben lepörgő vizsgákat, a halálra paráztatott államvizsgát. Azokkal lehettem, akikkel szerettem volna az utolsó pillanatokat is átélni. Bármilyen csodánál többet ért ez nekem. Azokról a barátokról beszélek most, akikkel valahogy sikerült az első napokban összefutnom az Aud.Max-ban beiratkozáskor, akikkel a szerk.specen botlottunk egymásba (már ezért megérte felvenni-ha másért nem is-). Mindenkinek kívánok ilyen barátokat, mint amilyeneket én nyertem, jobb ember lettem, ez teljesen biztos A sok buszozást, órák közötti beszélgetést, büfézést, könyvtárazást, kávézást, mignyon vadászatot, tárgyfelvételt, zh-ra készülést, vizsgákra hangolást, kolis-albérletes szülinapozást, együtt sütést-főzést-vásárlást.... mindent megőriztem magamnak. Benneteket :)

Hazudnék, ha azt írnám, minden tanárt a szívembe zártam. De hogy némelyiket megkedveltem, nem is... inkább megszerettem. Olyan szerethetővé tudták tenni önmagukat (még mindig tisztelet a kivételnek), hogy azzal kicsit a tárgyat is elfogadtam, bármennyire is hülye voltam némelyik részéhez.

Lehet teszek fel a szakdogámból részleteket, én nagyon szeretem a témát és mondanom sem kell, a témavezetőm is úgy lett választva, hogy abból sírás ne legyen. Túlteljesítettem (írásban), mint amire számoltam, hála neki.

A legnagyobb köszönet természetesen anyukámé, bármekkora klisének is hasson. Lehet,h én ültem le, én seggeltem be és mentem el vizsgázni és ezért lett meg idővel minden, de ha nincs az a támasz és megértés, amit töretlenül adott nekem, biztos,h elvéreztem volna. És persze apukám, aki mindig eszembe jutott, amikor azt hittem, nem lesz ez így sehogyse jó. Az utóbbi napokban rengeteget álmodtam vele, tudtam, hogy nem lesz baj a héten. Olyan nagyon büszke vagyok rájuk, hogy megtanították, milyen is embernek lenni, küzdeni és nem feladni. Hogy bármekkora is a fájdalom, amit érzek, az el fog múlni, csak szorítsam erősen a fogam. Bárcsak itt lett volna, hogy lássam az elégedettségét. De majd holnap viszek neki virágot, most nyílik a rózsája :)

Oh, és természetesen a hagyománynak sem tudtam ellenállni, a szökőkutas pancsoláson is átestem :D Imádnivalóan jéghideg volt a víz, kavicsos az alja, és algás, h szörfözni tudjak. Mennyei érzés volt, aki egyetemet választ mostanság, és még nem tudja mit és hol, szívből ajánlom a Debreceni Egyetemet. (természetesen a magyar szakot, ha már haza is beszélhetek) A szökőkút államvizsga után felbecsülhetetlen :) Néhány kép bizonyíték gyanánt:

Jövök majd rajzokkal, szépen sorjában, ahogy felvettem-veszem a megrendeléseket. (Igen, mostantól jöhetnek) 

Továbbra sem hiszem el, h ez a valóság, s nem pedig egy álom, én pedig az első éves tárgyaim egyikére készülök éppen vizsgaidőben :)) Lehetőleg nyelvészetből valamire, fájjon csak jobban a szívemnek :D

Csóközön minden kedves barátnak, ismerősnek, aki őszintén itt volt velem az évek alatt. Azoktól pedig, akik emberileg meghasonlottak kérném, takarítsák át a blogokat követő listájukat, és töröljék a Rule-E-t. Kölcsönös szívesség, én se olvasok mást, vagy kelleténél több (bulvár)szemetet, más se olvassa azokat a gondolatokat, amiket azoknak szánok, akiket tényleg becsülök, netalántál kedvelek. Sokakkal ellentétben, én nem tudok második esélyt adni, ha csak nekem nem hiányzik az ember. Önző dolog, de részemről belefér.

Jó nyarat, vizsgázóknak kalappal!